6. fejezet

Sziasztok! :) Az előző részhez kaptam pár kommentet amik nagyon jól estek, és köszönjük a 64 rendszeres olvasót is. Egyébként nem rég értünk el a 9000 megtekintést. Huh. Csak így tovább. :) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást.
Sarah. xx

-----

Zayn levette rólad a kendőt, te pedig teljesen le voltál döbbenve a gyönyörű táj láttán. Egy kis völgyben voltatok, ahol egy hatalmas tó volt. A tó szélén egy móló állt, meg egy kis házikó. A parton volt egy asztal, körülötte pedig lámpásokkal volt minden megvilágítva.

Zayn: Nos, tetszik?

Én: Ez gyönyörű.
Zayn: Féltem, hogy majd nem nyeri el a tetszésedet. *vakarta a tarkóját*
Én: Köszönöm.

Zayn elmosolyodott, te pedig nyomtál egy puszit a szájára. Kézen fogva odasétáltatok a megterített asztalhoz, és leültetek egymással szembe. Elkezdetek beszélgetni, és úgy tíz perc után megjelent a pincér. Louis sétált oda hozzátok kötényben, és két tányérral a kezében.
Louis: Jó étvágyat. *mosolygott*

Letette a tányérokat, és már el is tűnt. Neki láttatok a vacsorának, ami fantasztikus volt. Nagyon sokat beszélgettetek, és még jobban megismertétek egymást.
Én: Nem megyünk fel a mólóra?

Zayn: Menjünk. 

Zayn felállt, és téged is felsegített. Szép lassan felmentetek a mólóra, és végig sétáltatok rajta. Mikor a végéhez értetek, letelepedtetek a földre, és a naplementét néztétek.

Zayn: (Neved), figyelj. Sajnálom azt a hülye kirohanásomat, csak azt hittem, hogy...
Nem hagytad, hogy befejezze a mondanivalóját, mivel megcsókoltad. Érezted, hogy Zayn belemosolyog a csókotokba, de nem akart elengedni. Még jobban magához húzott, csak sajnos levegő hiányába elváltatok egymástól.

Én: Jogosan kételkedtél, mert nem mondtam, hogy van egy bátyám.
Zayn: Nem, én voltam a hülye. Hagyd, hogy jóvá tegyem.
Már válaszra nyitottad volna a szádat, de ekkor mögöttetek megszólalt egy gitár. Hátra fordultál, és Niallt pillantottad meg. Egy széken ülve játszotta a kedvenc számodat, Zayn pedig elkezdte énekelni. Csodálkozva néztél hol rá, hol pedig Niallre. Mikor a szám végére értek, a szemed könnybe lábadt, és Zayn nyakába ugrottál örömödben, elfelejtve, hogy még mindig a mólón vagytok. Zayn egyensúlya megingott, de szerencsére hamar visszanyerte, így nem esetetek bele a jéghideg tóba.

Niall: Ez necces volt. *nevetett*
Zayn: Máskor ne csinálj ilyet, mert beleesünk.
Én: Bocsi, és köszönöm.
Zayn: Gyere, menjünk valami stabilabb helyre.

Kapott fel, és lesétált a mólóról. Niall időközben már el is ment valahova. Már 8-9 óra lehetett, ezért eléggé hűvös volt. Kissé összébb húztad magadat, amit Zayn is észrevett.
Zayn: Kezd hűvös lenni. Haza viszlek, jó?

Te csak bólintottál, Zayn pedig átkarolta a válladat, és magához húzott, hogy ne fázz annyira amíg  a kocsihoz értek. Mikor oda értetek az autóhoz, te beszálltál hátra, Zayn pedig melléd. A visszafele út csöndben telt, de Zayn végig fogta a kezedet. Mikor a házatok elértetek már kiakartál volna szállni, de visszatartottak.

Zayn: Nem akarom, hogy meglássanak, hisz az unokatesóm vagy. *nevetett*
Én: Egyszer úgyis fel kell vállalnod, hogy nem az vagyok.
Zayn: Egyszer elmondjuk, de nem akarom, hogy utálkozó üzeneteket kapj twitteren meg a többi közösségin.
Én: Jó, értelek. *mosolyodtál el*

Zayn közelebb hajolt hozzád, és gyengéden megcsókolt.
Én: Mikor találkozunk legközelebb?
Zayn: Holnap bemutathatnálak a fiúknak. *mosolygott*
Én: Benne vagyok.

Vigyorogva szálltál ki a kocsidból, és bementél a házba. Egyszerűen nem bírtad abba hagyni a mosolygást.

5. fejezet

Sziasztok! :) Sajnos ~A-nak már nem nagyon van ideje blogot írni, ezért átadta nekem az írást, de azért remélem tetszeni fog. Jó olvasást. :)
Sarah. xx

 ------

Tovább falatoztátok a csirkét, és a sült krumplit, amikor egyszer csak egy egészen ismerős alak állt be a sor végére. Nagyon ismerős volt a srác. Kapucni volt a fején, és napszemüveget viselt. Fogalmad sem volt, hogy honnan ilyen ismerős, de nagyon fürkészted a fiút. Sajnos ezt a bátyád is észrevette, és furán nézett rád-

Bátyád: Mindenki oké?

Én: Persze. *mosolyogtál*

Bátyád: Lassan menjünk. Nem soká kezdődik a film, és még meg sem vettük a jegyet.

Én: Ezt még megeszem, és mehetünk.

Kivetted az utolsó pár darab sült krumplit a zacskóból, és gyorsan befaltad. Megtörölted a szádat a szalvétába, és felálltál a tálcákkal. Oda sétáltál a kukához, beleborítottad a tálcák tartalmát, és már mentél, is volna vissza a bátyádhoz, ha nem mész neki nem mész egy srácnak.

Én: Bocsi, nem vettelek... *felnézel* Zayn?
Zayn: Tűnj a szemem elől. Nem akarlak többet látni.

Egy mozdulattal kikerült, és már el is tűnt a tömegben. Zavarodottan, és sokkolódva álltál még mindig egy helyben.
'Most ezt miért mondta?' tette fel magadnak a kérdést. Fogalmad sincs, hogy mennyi ideje állhattál ott, de a bátyád ébresztett fel a bambulásból.
Bátyád: Hé, hugi. Jól vagy? *fürkészte az arcodat*

Megráztad a fejedet, és idegesen elkezdtél szaladni. Mindenkit fellöktél, de ez érdekelt a legkevésbé. Zaynt kerested a szemeddel, de nem találtad sehol. Hirtelen észrevett egy alakot, aki hasonlított rá, és utána eredtél. Sajnos kiderült, hogy nem ő volt. Még mindig nem találtad sehol sem Zaynt, ezért elővetted a telefonodat, és tárcsáztad a számát.

Zayn: Mit akarsz?
Én: Miért nem akarsz többet látni? *szipogtál*
Zayn: Tudod te azt jól.
Én: Nem, Zayn. Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mit követtem el. Kérlek mond el, mert nagyon nem értem, hogy mi történt.
Zayn: Talán kérdezted meg a barátodat.

Lecsapta a telefont, te pedig egy ideig csak gondolkodtál, de ezt sehogy sem tudtad megfejteni. 'Milyen barát? Nekem Zayn a barátom...Nem?' gondolkodtál. Elindultál vissza a kajáldák felé, hogy megkeresed a bátyádat. Meg is találod, épp a falat támasztva a tömeget fürkészi. Ekkor hirtelen egy srác előtte terem, és az öklét fenyegetően az arcához szegezi. Az ijedségtől mozdulni sem bírsz, de tudod, hogy valamit csinálnod kell, ezért elkezdesz szaladni feléjük, és ráugrasz az alakra. Szemüveg volt rajta, és kapucni, ezért nem láttad az arcát, így lerántottad róla a napszemcsit. Legnagyobb megdöbbenésedre ismerős szempár nézett rád.

Én: Zayn, mi a fenét művelsz?
Zayn: Csak leakartam vezetni a feszültséget, de ez neked nem mindegy? Menj enyelegj a balfék barátoddal, és engem hagyj békén.
Bátyád: Te meg mi a fenéről beszélsz?
Zayn: Erről az alakról.
Bátyád: De ő a húgom.
Zayn: Mi van?
Én: Zayn, ő a bátyám.
Leszáll Zaynről, ugyanis még mindig a földön fekszetek. Felállsz, és őt is felsegíted.

Zayn: Szóval akkor, nem csaltál meg?
Én: Mi? Nem. Soha nem tennék ilyet.
Zayn elmosolyodik, és közelebb lép hozzád. Mélyen belenézett a szemeidbe, és ráérősen megcsókolt. Nem érdekelt, hogy ki lát titeket. Nem érdekelt, hogy felismerték-e Zaynt. Csak a pillantanak éltél. Mikor elengedtétek egymást, akkor vettétek észre, hogy mennyien néztek titeket.

Zayn: Mennem kell. Este találkozunk.
Nyomott egy puszit az arcodra, és már el is tűnt a tömegben. Sokkolódva álltál a tömeg közepén, és mindenki téged bámult.
Bátyád: Hát ez meg mi volt?
Én: Nem tudom, de menjünk, mert lekéssük a filmet. *nevettél*
Bátyád: Oké, siessünk.
Átvágtatok a tömegen, és bementetek a moziba.

***

A filmre nem nagyon tudtál koncentrálni, mert folyton Zaynen járt az eszed.
Bátyád: Na, hogy tetszett a film?
Én: Elment. *vontad meg a válladat*
Bátyád: Totál máshol jártál. *nevetett*
Én: Ezt meg honnan veszed?
Bátyád: Ismerlek.

Elmosolyodtál, és beszálltál a kocsiba. Nem telt bele fél óra, már a randidra készülődtél.
Én: Na, hogy nézek ki?
Bátyád: Káprázatos vagy. *mosolygott*
Teljesen elpirultál, de ekkor csöngettek. Odaszaladtál az ajtóhoz, és kinyitottad.

Zayn: Wow. Mehetünk?
Én: Persze. *bólintottál*
Zayn rákulcsolta az ujjait a tieidre, és elindultatok a kocsi felé. Egy limuzin állt a ház előtt, te pedig nem hittél a szemednek.

Én: Ezt miattam bérelted ki?
Zayn: Persze.
Beültetek hátra, ahol Zayn egy kendőt vett elő. Először nem akartad, hogy bekösse a szemedet, de pár perc kérlelés után rábeszélt. Fogalmad sem volt, hogy mennyi ideig utazhattatok, csak arra lettél figyelmes, hogy megáll az autó. Az ajtó kinyílt, Zayn pedig átkarolta a derekadat amitől teljesen kirázott a hideg.

Zayn: Hát, itt volnánk.